KIS  MEDVE

Egyszer volt, hol nem volt egy öreg medve. Egész életében egy kis bocsról álmodozott. Egy szép napon valóra is vált az álma, született egy kölyke. Sokáig töprengett, hogy milyen nevet is adjon utódjának, míg végül a Boccsikára esett a választása.

A kis macika napról napra növekedett, fejlődött. Nagyon szerették egymást édesanyjával, de mindig magányosnak érezte magát a kicsi, ugyanis nem volt pajtása, akivel játszhatott volna. Ezért Boccsik egyik éj leple alatt elszökött mamájától, és világgá ment.

Az első néhány nap az ifjú medve csak vándorolt, és vándorolt, míg végül már olyannyira kifáradt, hogy elesett. A kimerültség melett szegényke nagyon éhes volt. Egy fa törzséhez kuporodott, és keservesen sírni kezzdett.

Kis idő elteltével egy farkas bukkant fel Boccsika mellett. Így szólt:

- Miért búslakodsz kis maci?

- Senkim sincs most már - felelte -, anyuval nagyon szépen éltünk, de én mégis világgá mentem, mert szerettem volna találni magamnak egy másik kis bocsot, akivel játszhattam volna.

- Ne aggódj, én segítek neked - nyugtatta meg a macit a farkas. - Én ismerek a közelben egy medvecsordát, velük élhetsz boldogan életed végéig.

- Nagyon szépen köszönöm a segítségedet! - hálálkodott Boccsika.

Így hát elmentek, és felkeresték a csordát. Először csak a farkaska ment oda a nagy állatokhoz, mert félt, hogy nehogy bántsák a kis csemetét. Szerencsére a macik boldogan fogadták az új jövevényt. A nagy csapatban éltek Boccsikához hasonló korú kis medvék is. A mi hősünk nagyon  boldog volt. Kedvére lakmározhatott, játszadozhatott. Mégse volt soha felhőtlenül boldog, nagyon hiányzott az édesanyja.

Egy szép napon egy öreg, beteges maci érkezett a bandához. Őt is maguk közé vették, gondoskostak róla. Boccsika ekkor még nem tudta ki is az új társ. Néhány hónap eltelével az öreg elmesélte Biccsikának a szomorú élettörténetét. Az ifjú ekkor örömében egy nagy bukfencet vetett, és felkiáltott:

- Anyám, édesanyám! Bocsájts meg a fiadnak, hogy elhagytalak! Én vagyok az, Boccsika!

Így aztán egymás nyakába borultak, és sírni kezdtek örömükben. Ezután többé már nem szakadtak el egymástól, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Oldal: Saját mesék
Magyar mesék, történetek kicsiknek és nagyoknak egyaránt - © 2008 - 2024 - mmese.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat